Na de mi a helyzet akkor, ha nem ismerjük a mű keletkezésének idejét, és az alkotó nevét sem tudjuk. Vajon akkor is meg tudjuk mondani, hogy reneszánsz vagy barokk műről van szó?

Természetesen sok olyan jellemző van ami ebben segít minket, ennek egyik legegyszerűbb eszköze a kompozíciós minták felismerése.

Ugyanis mindkét kornak megvoltak a saját jellemző kompozíciós technikái, amelyek jól jellemzik az adott kort, és segítségünkre lehetnek a művészettörténeti korszak meghatározásában.

Ebben a bejegyzésben a reneszánsz korra jellemző kompozíciós mintákkal ismerkedünk meg.

Vajon ez minek köszönhető?

Ennek oka, hogy van néhány pont ami mindkét korszakra jellemző. Ezek a következők:

Mindkét korszak az Európai művészetre vonatkozik.

Mindkét korszakra a realista ábrázolás a jellemző.

Mindkét korszak használ erőteljes színeket.

Mindkét korszak témái között gyakoriak a Zsidó-Keresztény bibliai témák és a Görög-Római mitológiai témák egyaránt.

A sok hasonlóság megnehezíti egy avatatlan néző számára a különbség tételt a két korszak között.

Mielőtt tovább megyünk jegyezzünk meg két “kulcsszót” amely később a segítségünkre lehet. Az első kulcsszó a “stabilitás” a második kulcsszó pedig legyen a “dramatizálás”. Ezeknek a kulcsszavaknak a jelentőségét majd a mai és a következő a Barokkról szoló bejegyzésemben megismerjük.

Ennek oka, hogy a reneszánsz művek egymáshoz nagyon hasonló, stabil kompozíciókat használnak.

Ezeknek a stabil kompozícióknak a lényege, hogy vagy függőleges és vízszintes vonalakat használtak, vagy pedig piramis formát.

Mindkét kompozíciós elrendezés rendkívül erőteljes, stabil felépítést ad a képnek és nagyon könnyen és jól felismerhetőek.

A piramis alapú kompozíciót, természetesen a reneszánsz szobrászatban is megtalálhatjuk. Az alábbi képen Michelangelo – Piéta c. alkotásal átható. A kompozíción a piramis talpát a szobor talpazata és Mária lábai alkotják. A piramis csúcsát pedig Mária arca foglalja el, míg a kompozíció közepén Krisztus teste látható.

A reneszánsz másik nagy kompozíciós képlete a függőleges és a vízszintes vonalak alkalmazása volt. Ezek a kép mindegyik széle felől stabilan a kép belseje felé vezetik a néző tekintetét, ahol általában a fő motívum található. Az alábbiakban Andrea Mantegna – Keresztre feszítés c. alkotása látható.

Mantegna festményén a függőleges és a vízszintes vonalak egyrészt természetes módon adódnak a keresztek ábrázolásából, hiszen a kereszt éppen egy vízszintes és egy függőleges vonalból áll. Másrészt a képen a háttérben ábrázolt emberalakok fejének teteje is nagyjából egy vízszintes vonalat képez, ugyanígy a kép alján látható lépcsők is vízszintes vonalat képeznek. de az előtérben látható alakok is hangsúlyosan vertikális vonalat képeznek. Az alábbiakban még néhány szép példa a Reneszánsz kompozícióból.

Ha ezek után egy festményről úgy sejtjük, hogy vagy reneszánsz vagy barokk festmény lehet, akkor vizsgáljuk meg a kép kompozícióját, és ha horizontális és vertikális, vagy piramis alakú akkor jó eséllyel reneszánsz művet látunk.

A következő bejegyzésben a Barokk kompozícióról lesz szó!

Az Emberábrázolás 2. Online Festőtanfolyamon kiemelten fogunk foglalkozni a művészi kompozíció létrehozásának módjaival. Természetesen gyönyörű enteriőrbe helyezett emberalakokat is fogunk festeni ezen a tanfolyamon.

Itt az ingyen letölthető ajándék e-könyv!

Kompozíció

A művészet hagyományos értékrendje

A könyvből megismerheted a hagyományos művészi kompozíció kialakulásának történetét. Ezen kívül a klasszikus művészeti értékrendről is olvashatsz.

Töltsd le a könyvet, és 3 perc múlva már olvashatod is!

1 óra múlva pedig sokkal többet fogsz tudni a kompozícióról mint most4