A Reneszánsz és a Barokk kompozíció háttér megoldásai és a tenebrizmus

Az előző bejegyzésünkben Itt olvashatod! megbeszéltük a Reneszánsz és a Barokk kompozíció  időtényezőit. Ebben a bejegyzésben a Reneszánsz és a Barokk kompozíció hátéralkalmazásairól beszélünk.

Még mindíg a reneszánsz és a barokk kompozícióval foglalkozunk, de most már kicsit tovább megyünk, és újabb jellemzőiket hasonlítjuk össze.

Ebben a bejegyzésben a képek hátterével  fogunk közelebbről megismerkedni.

Rembrandt – Önarckép részlet

A reneszánsz és a barokk festészet kompozíciós megoldásait összehasonlító cikksorozat utolsó, 4. részében többet fogunk foglalkozni a barokk képekkel mint reneszánsz elődjeivel, ennek oka, hogy a barokk drámaiságát hangsúlyozandó, sokkal inkább fontos a háttér, mint amennyire a reneszánsz idejében volt.

Persze azért szót ejtünk a reneszánsz képek hátteréről is, az összehasonlítás kedvéért, valamint így sokkal jobban kidomborodnak azok a kontrasztok, melyek a két korszak között húzódnak jelen cikkünk szempontjaiból.

A reneszánszban a képek hátterét mindíg nagy alapossággal, részletgazdagon fejlesztették ki. A háttér ábrázolása nem feltétlenül, de gyakorta szintén hozzájárult a stabilitás megteremtéséhez.

Illetve a festmények tér érzetét is próbálták ezzel növelni.

Vegyük például Leonardo híres “Mona Lisa” c. festményét.

A képen egy fiatal nő portréja látható, aki egy fiktív hátterű erkélyen ül. Itt is láthatóak függőleges, és vízszintes vonalak az erkély látható részeiben, és a horizonton is. Ezen kívül a képen jelen van az időtényező is. Végtére is, a nő akár már régóta az erkélyen ül, és látszólag kényelemben érzi magát, és valószínűleg még sokáig ott is fog ülni.

A kép érdekessége még, a Leonardora jellemző “sfumato” technika alkalmazása a háttérben. A sfumato kifejezés a Latin füst szóból ered. A lényege, hogy ködös, egyenletlen, itt-ott átlátszó foltokban, viszik fel a festéket, száraz, majdnem üres ecsettel, ezzel ködös, füst szerű hatást érhetünk el.

A sfumato technikát Leonardo da Vinci definiálta először, és ez az effekt segíti az atmoszferikus perspektíva kialakítását a képen. Ezzel növelve a festmény tér érzetét és a háttér mélység érzetét.

A fenti képen Bev Doolittle – Ismeretlen jelenlét c. festménye látható

 

 

 

A barokkban azonban a festmények hátterét nagyon fontos eszköznek tekintették. Gyakran találhatunk a barokk festményeken olyan hetteret, amely szinte, már-már egészen feketének tűnik.

Alkalmanként a reneszánsz mesterek is használtak ilyen sötét hátteret, de ez viszonylag ritkább volt, és főleg a portréfestészetben volt szokás.

Ezzel szemben a barokk mesterek kifejezetten koncepciószerűen használták a sötét hátteret. A háttér sötétségét használták arra, hogy a kép drámai hangulatát fokozzák.

Ahhoz hogy teljes mértékben megértsük ezt a hatást, nézzünk egy kortárs festő példáját: a fent látható, Bev Doolittle -“Ismeretlen jelenlét” c. alkotását.

A fekvő formátumú festményen, a háttérnek több mint a fele teljesen homályos és sötét. A kép tárgya, egy magányos, 19. századi utazó és lova a tűz közelében. A képen látható, hogy tekintetüket a sötétségbe fúrják. A kifejezésük meglepetést, óvatosságot, éberséget és talán egy kis félelmet mutat, közben az utazó óvatosan a puskájáért nyúl.

A festmény erősen drámai hatású, és az egészért a sötét háttér a felelős. Ugyan semmi nyilvánvaló részlet nem látható a háttérben csak a puszta sötétség, de éppen ez a láthatatlanság hordozza magában a puszta fenyegetést, hiszen valami ismeretlen van ott kinn a sötétben ami akár komoly veszélyt is hordozhat magában. Tehát a sötétség és a részletek teljes hiánya, képes fiktív érzeteket, gondolatokat kelteni a nézőben, ha a kompozíció ezt elősegíti, ahogyan jelen képen az utazó és a ló mozdulatai, gesztusai, mimikái is teszik ezt.

Ezt a hatást a barokk festők gyakran használták, és ezt nevezzük tenebrizmusnak (tenebrizmus = sötét, komor, titokzatos). A barokk művészek több mint 150 éven át alkalmazták a tenebrizmus technikáját a festményeken. Ehhez fekete, umbra barna és egyéb olyan színes pigmenteket használtak, amelyek töményen feketének látszottak. A kép főmotívuma, amely meg van világítva és látható, kontrasztba kerül a sötét területtel, de a sötét láthatatlan részeken is a téma folytatása sejthető a néző számára.

A tenebrizmus nem egyenlő a chiaroscuroval. A chiaroscuro ugyanis a fény, árnyék hatások kölcsönhatását jelenti, amikor maga a megvilágítás, a fények és azárnyékok egymáshoz való viszonya volt a fontos. A tenebrizmusnál azonban kifejezetten az árnyék a lényeg. Ettől függetlenül egy alkotáson belül bemutathatták mindkét technikát.

 

 

Felül Peter Paul Rubens – Leláncolt Prométeusz c. festményét láthatjuk. A képen a tenebrizmus a saskeselyű hátsó részén látható.

Lejjebb szintén Rubens festménye, a”Keresztlevétel” látható. A képen a tenebrizmus Krisztus feje mögötti területen jelenik meg.

 

 

A képnek ezen a részén a sötétség olyan erős, hogy a Krisztus mögött álló ember, aki segít a keresztet megemelni, szinte a semmiből bukkan a néző szeme elé. Ezzel is fokozva a drámai hatást a képen.

Rembrandt azonos c. festményén már teljesen máshogy jelenik meg a tenebrizmus. A Holland mester képén szinte teljesen a sötétség uralkodik. Itt azonban a tenebrizmus Rembrandthoz méltón, kifinomult chiaroscuróval is párosul.

A tenebrizmus tehát jellegéből adódóan kitűnően használható szomorú jelenetek kifejezésére, felerősítésére. Vagy éppen az elhagyatottság érzését közvetíti a nézőnek. A chiaroscuro megvilágításával pedig hangsúlyozni képes a pillanatnyi cselekvés drámaiságát a képen.

 

 

 

Ezzel a bejegyzéssel zárul a 4 részes körsétánk melyekben megpróbáltuk megismerni a reneszánsz és a barok legfontosabb különbségeit. A témáról még nagyon sokat lehetne írni, hiszen ott van a reneszánsz és az antik Görög-Római ráhatás kérdése, aminek kitárgyalásához több könyv is kevés lenne. Vagy a barokk ecset technikái és egyéb érdekes technikai kérdések.

Amint láthatjuk a reneszánsz és a barokk sok mindenben különböznek egymástól. Az idő tekintetében is teljesen más álláspontot képviseltek. De máshogy használják a hátteret is a képeken. Míg a reneszánsz a stabilitásra törekedik, addig a barokk a dramatizálásra. A reneszánsznál horizontális és vertikális kompozíciós vonalakat látunk, vagy éppen piramis alakzatot. Addig a barokk esetében átlókat és szögeket találunk.

Most pedig javasolom, hogy a blogbejegyzésekben bemutatott ismeretek segítségével nézz szét kicsit a reneszánsz és a barokk festmények világában és próbáld a megismert szempontok szerint felismerni a kompozíciós elveiket.

De várj még!

Kicsitt lentebb találsz egy meglepetést!

Készítettem egy szuper jó könyvet. Ez egy ingyenesen letölthető PDF formátumú e-könyv. Ezt ajándékba adom neked. Ha hasznosnak találtad az eddigi blogbejegyzéseket akkor ez is hasznodra fog válni, egy csomó új infotrmációt találsz benne a kompozícióról! Többek között kompozíciós gyakorlatokat is!

Töltsd hát le az e-könyvet Te is!

Az Emberábrázolás 2. Online Festőtanfolyamon kiemelten fogunk foglalkozni a művészi kompozíció létrehozásának módjaival. Természetesen gyönyörű enteriőrbe helyezett emberalakokat is fogunk festeni ezen a tanfolyamon.

Itt az ingyen letölthető ajándék e-könyv!

Kompozíció

A művészet hagyományos értékrendje

A könyvből megismerheted a hagyományos művészi kompozíció kialakulásának történetét. Ezen kívül a klasszikus művészeti értékrendről is olvashatsz.

Töltsd le a könyvet, és 3 perc múlva már olvashatod is!

1 óra múlva pedig sokkal többet fogsz tudni a kompozícióról mint most4