Sofonisba Anguissola a nő, aki precedenst teremtett a festészetben

Sofonisba Anguissola 1532 –benn Látta meg a napvilágot, 7 gyermek közül a legidősebbként, az Olaszországi Lombardiában, egy kisnemesi családban.  Igen szép kort élt meg 93 évesen hunyt el, 1625 novemberében a Szicíliai Palermóban.

Apjuk erősen támogatta gyermekei tehetségének kibontakozását, így mindannyian tanulhattak. Sofonisba és másik 4 lánytestvére mind festők lettek, de közülük egy, Elena később apácának állt,  kettő pedig, nevezetesen Europa és Anna Maria férjhez ment, így ők hárman végül abbahagyták a festést. A 4. lány Lucia, aki Sofonisba után a legtehetségesebb volt festészetben, korán meghalt. Így egyedül Sofonisba pályája bontakozhatott ki. Volt még egy lánytestvér Minerva, aki író és Latin tudós lett, és egy fiútestvér, aki szintén a Latin terén jeleskedett.

Sofonisba kiemelkedő tehetsége folytán, először Bernardino Campi, a híres Lombardiai vallási festő tanítványa lett. Miután Campi elhagyta Lombardiát, a lány ezután Bernardino Gattinál (II. Sojaro)  folytatta tanulmányait, ahol még legalább 3 évig tanonckodott.

Ebben az időben a festészetet nők legfeljebb csak kedvtelésből űzhették, így különleges eseménynek számított, hogy Sofonisba nő létére a többi férfi tanítvánnyal egyenrangúként tanonckodott, és kifejezetten festő pályára készült. Azonban tehetsége olyan mértékű volt, hogy végül már ez idő tájt is elismerték és egyenrangú festőként kezelték. Ebben nagy szerepet játszott az ekkoriban, kb. (1550) született és korai munkái közül a legjelentősebbnek tartott kettős portréja, melyen önmagát egy festményként ábrázolja, melyet a portré másik szereplője, korábbi mestere Campi fest éppen (Bernardino Campi festi Sofonisba Anguissolát 1550.

Ez a Festmény, egyébként több szempontból is nagyon különleges. Már az elgondolás is zseniális, hogy saját önarcképét így fesse meg, mintha a portré nem is önarckép Lenne, hanem Campi mestert ábrázolná munka közben. De van egy különleges momentuma a képnek, melyre a a kép restaurálása után derült fény.

A képen egy cseles kis illúzió látszik, ha jobban megnézzük Sofonisba bal kezét, akkor az látható, hogy zavarba ejtő módon “két bal kezet” festett magának a művésznő. Ennek okára többféle magyarázat is lehet. Mint látható, az egyik bal kéz úgy tűnik, mintha nem is Campi kezében lenne a festőbot, hanem Sofonisba tartani a botot. A festőbot a festők szimbóluma volt, így ezzel a kis játékkal azt engedi sejtetni Sofonisba, hogy nem is Campi a festő, hanem ő maga. Esetleg egyfajta rivalizálásként is felfogható ez a mű, amivel a tanítvány jelzi, hogy túlnőtt a mesterén.

Mindenesetre ez több egy tehetséges ifjú hölgy által elkövetett csínynél, hiszen így a két bal kézzel ez a kép mondhatni szürreális lett. A szürrealizmus kialakulásához a festészetben pedig még több száz évet kellet várni ennek a képnek a megfestési időpontjához képest. Tehát Sofonisba ezzel a festménnyel, mondhatni meghaladta a korát.

1554-ben Rómába utazott ahol találkozott Michelangeloval, aki azonnal felismerte tehetségét. Michelangelo szakmailag támogatta őt, még feljegyzéseit is átadta neki tanulmányozásra, arra biztatta, hogy fejlessze ki saját stílusát. A Michelangelóval folytatott tanulmányi idő legalább 2 évig tartott.

Ebben a korban már az is csoda volt, hogy nőként festői pályára léphetett bár kétségkívül pályája folyamán ezt elfogadták, de azért voltak társadalmi megszorítások melyekből nem sikerült kitörnie neki sem. Elfogadhatatlannak tartották pl., hogy egy nő meztelen embereket tartalmazó jeleneteket tanulmányozzon, akt modelleket alkalmazzon, vagy éppen anatómiai tanulmányok céljából boncolásokon vegyen részt. Így az emberi test anatómiájának területén kényszerűségből hiányosságai voltak, ill. nem volt lehetséges számára az ilyen tárgyú képek alkotása. Így az akkoriban divatos vallási témájú képeket sem tudta tárgyául választani. Melyekhez elengedhetetlen lett volna a fentiek gyakorlása.

Ezért előnyt kovácsolt a hátrányból, és egy új, sajátos stílusú családi portrékra és önarcképekre specializálta magát.

1558-ban Milánóba utazott ahol megfestette Alba herceget, aki beajánlotta II. Fülöp, Spanyol királyhoz. Ez fordulópontnak bizonyult életében. Meghívást kapott a spanyol udvarba. Így 1559-60 telén Madridba utazott, ahol a király II. Fülöp 3. feleségének Elisabeth Valois-nak udvari festője lett.

Ebben az időszakban számos hivatalos portrét készített a Spanyol Királyi családról, akiknél igen megbecsült minőségben szolgált.

Szorosan együttműködött a Spanyol udvar első számú festőjével, Alonso Sanchez Coello-val, annyira szorosan, hogy a Madridi Pradoban őrzött II. Fülöp portréját, amit sokáig Coellonak, vagy  esetleg Juan Pantoja de la Cruz-nak tulajdonítottak, végül kiderült ő festette.

Elisabeth halála után, II. Fülöp kiházasította Sofonisbát, így új férjével, egy Szicíliai herceggel, Palermóban telepedtek le. Férje 1578-ban bekövetkezett halála után 2 évvel, 1580-ban találkozott egy hajós kapitánnyal, akivel összeházasodtak. Orazio Lomellino kapitány Sofonisba 2. férje támogatta neje festészeti törekvésit, ezzel egy hosszú boldog házasság alapjait teremtve meg. A pár Genovában telepedett le. Új férje vagyona, és a II. Fülöptől kapott nagyvonalú nyugdíj, lehetővé tette számára, hogy kedvére hódolhasson szenvedélyének a festészetnek.

Ebben az időszakban már igen híres volt. Sok fiatal művész látogatott hozzá tanulni, és jó néhányan követni kezdték stílusát is.

Életének utolsó szakaszában festett vallási tárgyú képeket is, melyek többsége sajnos nem maradt fenn. Utolsó önarcképét 1620-ban festette, utána látása olyan mértékben meggyengült, valószínűleg szürke hályog fedte szemeit, hogy nem tudott többé festeni.

Utolsó évében 1624-ben meglátogatta őt, Sir Anthony van Dyck, aki éppen 6 évig tartó ifjúkori Itáliai tanulmányútját tartotta ez idő tájt. Van Dyck megjegyezte, micsoda szellemi frissességnek örvend 92 éve dacára.

1625 novemberében hunyt el Palermóban.

Férje, a halálának 7. évfordulóján, amikor a 100. születésnapja lett volna következő felirattal állított emléket neki.

„Sofonisba a feleségem, akit a világ a legnagyszerűbb festőnőként ismert. Halála fölötti múlhatatlan bánat és veszteség érzésével, örökké tartó szerelemmel tiszteleg, e nagyszerű asszony előtt férje, Orazio Lomellino.”

Sofonisba Anguissola életműve nagy hatással volt az utána következő festő nemzedékekre. Sok festő másolta, követte portréfestői stílusát, megoldásait. Köztük olyan nagy nevek, mint Peter Paul Rubens is.

Sofonisba életművével precedenst támasztott, mint feminista művész. Egy olyan korban, ahol a vizuális művészeteket addig sohasem gyakorolhatták hivatásszerűen nők, ő utat nyitott az utána következő festőnők nemzedékének. Olyan nevek követték a sorban, mint Lavinia Fontana, Barbara Longhi, Fede Galizia és Artemisia Gentileschi.

VÁROM AZ OLVASÓK HOZZÁSZÓLÁSAIT, KÉRDÉSEIT, ÉSZREVÉTELEIT, ESETLEG KÉRÉSEIT ITT ALUL, A HOZZÁSZÓLÁSOK KÖZÖTT.

Sőt!

Tessék egymással is párbeszédeket folytatni, ha erre alkalom adódik!

Ha pedig hozzászóltál Te magad is alul, akkor kérlek segíts a népszerűsítésben is! A baloldalon látható kék Facebbok megosztó gomb segítségével kérlek oszd meg ezt a bejegyzést a facebookon is!