Ebben a bejegyzésben a Flamand festőtechnika kerül bemutatásra

A festészetben az idők folyamán számos festőtechnika jött létre, melyek gyakran “iskolákhoz” kötődnek.

Amikor festőtechnikákról, módszerekről beszélünk, gyakran kerül szóba, az ilyen vagy olyan “iskola” említése.  Például “Nagybányai Iskola”, vagy “Barbizoni Iskola” stb.

Iskolák alatt általában valamilyen korban és időben, vagy távolságban, területileg egymáshoz közel eső, közeli időben alkotó mesterek hasonló alkotói módszerét, vagy témaválasztását, stílusát értjük.

Azért fontos, területileg és időbélileg a közelség, mert ezek az iskolák a hozzá tartozó mesterek egymásra hatása miatt jöttek létre. A Reneszánsz és a Barokk idején főleg arról volt szó, hogy egy vagy több mester saját műhelyéből kikerült tanítványok a mesteréhez hasonló stílusban alkottak, a mestertől tanult módszerek és technikák, anyagok segítségével. Nyilvánvalóan ez a közös eredet sok közös, egymáshoz nagyon hasonló alkotói stílusban nyilvánult meg.

Tágabb értelemben ezek az iskolák földrajzi elhelyezkedés szerint is csoportosíthatók, hiszen pl. a Flamand mesterek tanítványai is többnyire Flamandok, Hollandok, Német alföldiek stb. voltak. Tehát miután kikerültek a mester műhelyéből, felszabadulva a saját műhelyüket is többnyire a közelben, vagy legalább is abban az országban vagy értelmezhető földrajzi közelségben nyitották meg. Így jött létre a Flamand és a Velencei Iskola is.

A Velencei iskolát szokták Déli Iskolának is hívni. A Flamand iskolát, pedig Északi iskolának is szokták nevezni. Ahogyan a Flamand iskola sem korlátozódott Flandriára. Hiszen a Flamand régió a történelem során területi fekvését tekintve viszonylag gyakran változott. A Flamand régió többnyire Német Alföld (Rajna vidék), Hollandia Déli területeit és Franciaország Északi területeinek egy részét és a mai Belgium területeit is magában foglalta.  Tehát amikor Flamand festészetről beszélünk, akkor ezek az északi országok is érintve vannak és az itt fel nem sorolt további északi országok is főleg a Flamand festészetet folytatták, hiszen területileg ehhez voltak közelebb, innen tudtak hatásokat szerezni. Talán emiatt szerencsésebb az Északi Iskola kifejezés használata.

Viszont ha az anyaghasználatot és a festészeti technikát nézzük, akkor igazából két egymástól jól elhatárolható módszer volt, az Egyiket a Flamand a másikat a Velencei iskola használta.

A két módszer közti különbséget nagyban magyarázza a kifejlődésük közbeni alábbi tényezők.

A földrajzi tényezők

Jellemző időjárás

Társadalmi szokások

Építészeti megoldások, stb.

Nézzük meg kicsit jobban ezeket az eltéréseket.

Északon, hidegebb az átlaghőmérséklet nyirkosabb az idő, több a csapadék, nagyobb a páratartalom és ritkább a napsütés. gyakoribbak a ködös, felhős napok mikor inkább a szűrt fény a jellemző.

Építészetileg a hideg telek miatt, alacsonyabb belmagasságok, kisebb (jobban fűthető) termek és kisebb (hideg ellen jobban szigetelhető) nyílászárók voltak a jellemzőek.

A Flamand festőTechnika főbb ismertetőjegyei

A többrétegű festés vékony, áttetsző rétegekből állt (lazúrfestés).

Túlsúlyban van a  lenolaj használata az olajfesték és festőszerek készítésében. A dió és mákolaj használata ritkább.

Gyakori a hőkezelt olajok használata, melyeket gyakran szikkatívokkal (szárítókkal) főztek össze, ezzel is gyorsítva a festék száradását. Emellett gyantaszármazékokat, balzsamokat is használtak.

A festmények átlagos mérete kisebb mint a velencei festményeké (kisebb termek, kisebb belmagasság = kisebb képek)

A festmények sokáig fatáblákra készültek, néha fatáblára kasírozott vászonra.

Az időjárási tényező szerepe a  Flamand festőtechnika kialakulásában

A festészetben használt olajok, és egyéb anyagok, festőszerek különböző tulajdonságai is nagyban meghatározták, hogy alkalmasabbak voltak e az Északi Iskola számára.

Az Északi Iskola által használt anyagok kiválasztása szoros összefüggésben volt az Európa északi, észak-nyugati részén uralkodó időjárással.

A Flamand régióra jellemző a kevesebb napsütés, több eső, párás ködös időjárás, hidegebb tél stb.

Ez az időjárási tényező két fontos ponton is befolyásolta az Flamand Iskola festőtechnikájának és festészetének jellemzőit.

Az építészet befolyása a flamand festőtechnika jellemzőire

A hideg telek miatt alacsonyabb belmagasság, kisebb méretű termek, és kisebb ablakok ennek következtében sötétebb beltér volt jellemző az északi országokra, míg pl. a mediterrán övezetben pont ennek az ellenkezőjét látjuk az építészetben.

A kisebb belterek eredendően kisebb méretű festmények befogadását tették lehetővé ezekben az építményekben. Így alakult ki, hogy az északi országokban átlagosan kisebb méretű festmények születtek mint délen.

A Flamand festőtechnikát alkalmazó északi festők ezért főleg fatáblákra, vagy fatáblákra enyvvel ragasztott (kasírozott) vásznakra festették képeiket. Melyek gyakran a Déli Iskola festői által létrehozott alkotásoknál kisebb méretűek voltak.

Tehát mint látjuk az időjárási tényező egyrészt befolyással volt a festmények átlagos méretére.

Az időjárás befolyása a flamand festőtechnika anyaghasználatára

Mint látható a lenolaj volt a leggyakrabban használt festőolaj.

Ezeknek az olajoknak közös tulajdonsága, hogy eltérő a száradási sebességük.

A leggyorsabban száradó olaj a lenolaj. Ezt követi a dióolaj majd a mákolaj. A többi még ezeknél is lassabban szárad.

Az olajokon kívül, még különböző gyantákat, balzsamokat (balzsam = folyékony, friss gyanta) is használtak a festészetben.

A gyantákat és balzsamokat, lakkokhoz, és festőszerek adalékanyagához, festőszerekhez használták fel.

Az olajok és a gyanták száradása is nagyban függ az időjárási tényezőktől. A meleg, a napsütés gyorsítja ezeknek az anyagoknak a száradási sebességét, míg a hideg, párás, borongós idő, a napfény hiánya lassítja a száradási sebességüket.

Emiatt a Flamand Festőtechnika gyakorlói, főleg a lenolaj használatát részesítették előnyben, illetve még a dióolajat, az alkotásaikban. A lenolaj ugyanis gyorsabban száradt a többi olajnál, és az időjárás kedvezőtlen hatásait a festmények száradási idejében így próbálták ellensúlyozni.

A Flamand festőtechnikában jól bevett gyakorlat volt, hogy az olajokat, hőkezelték, pl. napon sűrítés, forralás stb. Továbbá különböző szárítóanyagokkal, szikkatívokkal kezelték hogy még gyorsabban száradjanak.

A gyanták és balzsamok illetve az ezekhez használt terpentin oldószer valamennyire szintén száradásgyorsító hatással bírnak, így eme tulajdonságuk már önmagában is elég indok lehetett az Flamand Festőtechnika gyakorlói számára, hogy ezeket használják is a festészetben.

Ugyanakkor ezeknek az anyagoknak, gyantáknak és balzsamoknak továbbá a sűrített hőkezelt olajoknak, olajlakkoknak a testessége, terülőképessége és fényes bevonatot képző tulajdonsága, kedvezően hatott az áttetsző, fényes, mázszerű lazúros festékrétegek létrehozásában is.

A fenti képen látható umbra aláfestés is a gyors száradás miatt lett beiktatva a módszerbe. A barna színű, természetes és égetett umbrák a leggyorsabban száradó festékek közé tartoznak. Ugyanis az umbra pigmentben található mangán tartalom katalizátorként hat az olajok száradására, gyorsítja az olajok száradását. emiatt az umbra festékek az egyik leggyorsabban száradó festékek közé tartoznak.

A Flamand Festőtechnika használói is tudták ezt, emiatt gyakran alkalmazták a festményeiken az umbrákat. A 7 réteg technikában pl. 2-3 réteget (imprimatúra + 2 réteg umbra aláfestések) is kizárólag umbrával festettek fel, a képre. Ezek a vékony umbra lazúr rétegek nagyon gyorsan megszáradtak, lehetővé téve a festmény kidolgozásának a folytatását a következő rétegekkel.

Az időjárás befolyása a flamand festőtechnika módszereire

Ennek megértéséhez előszőr azt kell megismerni, hogy az olajfesték vékonyabb rétegben gyorsabban szárad, mint vastag rétegekben.

Ennél fogva a Flamand mesterek inkább a vékony, lazúros festékrétegek festését részesítették előnyben munka közben. Ezek a vékony festékrétegek, gyorsabban megszáradtak, mint a vastag, pasztózus festékbevonatok, mint amilyent a Déli Iskolában, a Velencei módszer szerint dolgozó alkotók használtak.

Viszont ezek a vékony, áttetsző rétegek nem tudtak olyan mértékő fedő és színezőerőt létrehozni a festményen ami egy réteg festéshez elegendő lett volna, így ezekből a vékony rétegekből több réteg felhordására volt szükség.

A gyanták, balzsamok, olajlakkok és sűrített, hőkezelt olajok használata megkönnyítette a vékony, lazúros festékrétegek létrehozását. Ezeknek az anyagoknak olyan tulajdonságaik vannak, melyek kedvezően hatnak a többrétegű, lazúros festőtechnikával létrehozott festmények végső megjelenésére.

Valahogy így kezdődött a több rétegű lazúros festőtechnika létrehozása, és a Flamand 7 rétegű lazúros technika kialakulása.

Te ismered? Használod? Kedveled a Flamand technikát, vagy a réteges lazúrfestést?

Szívesen olvasnám a véleményedet. Írj TE is a lenti hozzászólások közé!

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg a facebookon is, a balszélen látható megosztó gombbal!