Színkeverés, fekete színek

Ebben a színkeverés kategóriájú blogbejegyzésben különböző fekete színeket vizsgálunk meg, és néhány érdekes tulajdonságokra derítünk fényt.

A rómaiak használták először ezt a feketét, mely minden művészeti célra megfelelő. Állati csontokat, sokszor elefántcsont hulladékot szenesítettek el, majd ennek őrleményét használták pigmentként. A mai napig forgalomban van. A csont fekete száradási ideje lassú színező ereje mérsékelt. Lazúrozó képessége közepes, félig átlátszó. Színkeverés közben fehérrel keverve kissé kékes árnyalatú szürkét ad, tisztán elvékonyítva viszont kissé barnás a tónusa. Rembrandt igen gyakran használta képein az elefántcsont feketét, ezenkívül a híres Zorn paletta egyik alap színe, ahol a kék színt is ezzel helyettesítjük.

A lámpa feketét már az őskor óta használja az emberiség, első megjelenítési formája az elszenesedett fa részeket őrölték porrá. Ebben a formájában a mai napig használatban van akár pigmentként, akár rajzszénként is. Leggyakrabban fűzfa ágakból vagy szőlő venyigéből készítik izzítással oxigén kizárásos módszerrel. Innen az egyik neve Szőlő fekete. A történelem folyamán növényi olajok égetésével állították elő másik változatát a koromfeketét, melyet Lámpakorom feketének neveztek el, utalva az olajlámpások által létrehozott koromra ami gyakorlatilag megegyezik ezzel a pigmenttel. Napjainkban kátrány, kreozot, naftalin vagy egyéb kőolajszármazék égetésével állítják elő. Száradási ideje lassú, színezőereje nagyobb mint a csont feketéé és annál kevésbé átlátszó. Színkeverés közben fehérrel keverve vagy tisztán elvékonyítva is, kékes árnyalata van.

A 20. század elején alakult ki a szintetikus vasoxid pigmentek családjába tartozik, színezőereje ezek közül a legerősebb. A mars fekete a legerősebb színezőerejű fekete és a legmelegebb árnyalata van a feketék között. Erősen mattra szárad. Száradási ideje gyors, kitűnően használható aláfestésekhez. Ezeket a tulajdonságait érdemes színkeverés közben is figyelembe venni!

Ez a szín nem fekete, hanem egy sötét szürke, a szín a névadója egy 18. századi angol tájkép és akvarell festő William Payne. Payne gyakran használt semleges szürkés színeket képein. Ezeket a szürkéket róla nevezték el, de nincs állandó receptje a legtöbb gyártó más árnyalatúra keveri. Gyakori színkeverés receptek: Elefántcsont fekete + ultramarinkék, Ultramarinkék + Égetett Sienna, Indigó + Ultramarinkék + egy kevés okkersárga stb. A Payne szürkét leggyakrabban az akvarell festők használják, de számos olajfesték márkában is megtalálható.

A perilén feketét 1948-ban állították elő ez egy szintetikus szerves pigment. Erősen zöldes árnyalatú száradási ideje lassú átlátszósága jó.

Ahogyan látható a legtöbb fekete szín kissé kékes árnyalatú, ez akkor látszik igazán ha színkeverés közben fehér színnel keverjük (derítjük), a feketét és a kapott szürke szín árnyalatán látszik a kékes szín felé tolódás.

A legkékesebb árnyalata az elefántcsont feketének van.

Egyedül a “perilén fekete” szín lóg ki a sorból, mint látható ez a szín erősen zöldes árnyalatú szín.

Egyébként minden a festészetben használatos fekete színről elmondható, hogy nem tökéletes feketék, hanem nagyon, nagyon sötét szürkék melyek töményen egészen feketének látszanak.

Az elefántcsont fekete szín, kékes árnyalatának kihasználása nagyon szépen megfigyelhető Anders Zorn festészetében, ahol a Svéd művész a kék szín helyett használta ezt a fekete pigmentet, különleges korlátozott palettájában.

A fekete szín és a kék szín viszonyáról a következő cikkemben is olvashatsz néhány meghökkentő érdekességet!